Elkéstünk, rohantunk, dugóban ültünk, megérkeztünk. egész nap erre az előadásra készültem. Tudtam, hogy óvodásoknak szól, ez okozta a lelkesedést, ami kicsit megborult a kb. 30 komor felnőtt láttán. A fesztivál résztvevőiként e-mailt kaptunk, hogy hozzunk el egy számunkra értékes tárgyat. Természetesen ez mindenkinek csak akkor jutott eszébe, amikor kiderült, hogy mi az első feladat.

A földön papírok és tollak hevertek, a játékvezető nő arra kért, vegyünk egyet-egyet, és rajzoljunk le valamit, ami számunkra nagyon értékes, legyen az ember, tárgy vagy elvont fogalom. Ezután bemutathattuk lerajzolt értékeinket, majd kiragasztottuk a terem oszlopaira. Ebben a pillanatban két takarító érkezett, hogy rendet teremtsenek a káoszban. Letépkedték a rajzokat, elvették a kezemből a jegyzettömböt, össze akartak szedni mindent, amit szemétnek minősítettek. Vicces volt, hogy a komoly felnőttek is kiakadtak, amikor az értékeiket ábrázoló rajzokat akarták letépni.

Belecsöppenünk egy történetbe, ahol a bohókás Bence próbálja életvidámságra buzdítani a kissé karótnyelt Laci bácsit. Az én figyelmem mégis inkább a földön heverő szemeteszsákok tartalma kötötte le. Bábok kerültek elő, palackokból, műanyag kupakokból, billentyűzetből, szétszedett babaetetőből, hajszárító darabkákból – szemétből. Amint ezeket megláttam, ismét fellelkesültem, érdekelt, mi hogyan mozog, hogyan néz, hajlik-e a térde, a könyöke, tud-e ülni. A fejemben gyorsan leforgattam, hogy mi mindent lehetne eljátszani a bábokkal.

Amíg én bábos lehetőségeken agyaltam, megismertük Jancsit, a történet főszereplőjét, aki az édesanyjával és a kisöccsével él. Jancsi világa fölött egy óriás uralkodik, aki felfal mindent, ami ehető, megissza a világ minden vizét, ráadásul roppant haragos. Valljuk be, Jancsinak semmi esélye. Elküldik a kis hőst végül világot megváltani, ám aligha merném azt mondani, hogy sikerrel jár. Legalábbis felnőtt nézőként így tűnik. Roppant kíváncsi lennék, hogy a gyerek fantázia hogyan alakítja Jancsi történetét. Az óriás (ál)megszelídítése után Laci bácsit is puhítani kéne, ám a nézők ajánlatai nem tetszenek neki. Jancsi megoldotta a problémát az óriással, fogjuk rá. Laci bácsi meg vidámabb lett, fogjuk rá. Kitolták a kukát az ajtón és kimentek. Az én agyam pedig még mindig kattog. Egy mesén, ami szólhatna a környezetvédelemről, és egy bábon, aki igazán élhetne.