Ez az előadás azzal válik ki a dunaPart többi előadásai közül, hogy teljesen egyedi stílusban beszél egy témáról, számomra elsőre meghatározhatatlan színházi műfajban. Ezért is, és mondanivalója miatt is fontos látni ezt az előadást.

Az előadás címe és központi szimbóluma is a „magyar akác”. Az akácról megtudhatjuk, hogy került hazánkba Amerikából, és hogyan vált hungarikummá. Majd hogyan vált a magyar politika aktuális üzeneteinek és a magyar társadalom fontos kérdéseinek szimbólumává. Napjainkban vajon mit jelent az, hogy egy idegen faj gyökeret ver Magyarországon. A magyar akác mozgalommá vált, amely mindent megtesz azért, hogy az ő elképzelése is gyökeret verjen itthon.

Az előadás nem hagyományos színházi térben játszódik: ezúttal a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának egyik termében kis kertinstallációt állítottak fel. Ebben mozognak a kertészruhát viselő előadók, akik közül csak ketten színészek: Homonnai Kata és Eke Angéla. Ott van köztük még az előadás rendezője, Kelemen Kristóf (rendező-dramaturg) és Pálinkás Bence képzőművész is, illetve Kristóf Márton zenész.

Az előadás egyedi stílusát mindezen túl a szarkasztikus humor adja, amely a magyar hétköznapok politikai tevékenységeire, üzeneteire, kommunikációjára épít. Kíváncsivá lettem, hogy vajon a külföldi nézők értik-e ezeket a színházi helyzeteket, és az ő társadalmi valóságukban vannak-e hasonló szituációk. Illetve hogy az ő országukban léteznek-e hasonló színházi projektek, amelyeknek célja a társadalmi kérdésekre való efféle figyelemfelhívás.

Izgalmas lehetett az előadás készítésének rendhagyó folyamata. Szívesen részt vettem volna az ópusztaszeri faültetésben, a Wikipedia cikk szerkesztésében, illetve a könyvtári „kutatómunkában” , azaz egy sajátélményű performanszban is. Feltehetőleg azért, mert egy olyan alkalmazott színházi formát láttunk, ami minket mint olyan egyéneket szólított meg, akik érzékenyek társadalmai kérdésekre. Ez a fajta performansz-színház szórakoztató módon vonja be nézőit. Remélem, úgy ver majd gyökeret a magyar színház anyaföldjébe, mint az akác.